a lányok akikről mindig beszélnek? Akik kedvesek és értelmesek? Akiknek vannak érzéseik és nem a tömeget kedvelik? Akikkel egy tali után úgy mész haza “mikor találkozhatok vele újra”?
Vagy a szerelem hal ki belőlem lassan vagy az ilyen nő…
Félek a haláltól és félek a magánytól. Ezzel szemben lassan kész vagyok elfogadni, hogy egyedül halok meg. Feleség, gyerekek, család nélkül.
A melós napok után jó lenne valakit megölelni néha…mindig. A gondolat, hogy ez nekem sose adatik meg egyre erősebb ahogy telik az idő. Nem leszek fiatalabb és úgy érzem egyre kisebb az esély, hogy lesz valakim.

